Van kedvenc mesehősnőd? Mi jellemzi az útját a mesében?
Nemrégiben mesét kerestem egy egyéni mesealkalomhoz, amihez sok olyan mesét lapozgattam újra, amelyben egy női hős áll a mese középpontjában. Bár nem először olvastam ezeket a meséket, ismét rácsodálkoztam arra, mennyire más az útja egy női, mint egy férfi hősnek a mesékben. Nem könnyebb vagy nehezebb, csak más.
Amíg a férfi hősök a külvilágban való harcok által boldogulnak és fejlődnek, addig a női hősök sokszor belső harcot vívnak. A világ mélyebb, sokszor láthatatlan titkainak és önmaguk belső világának felfedezésére és egyensúlyba hozására vannak hívva. A női hősök élete nem a kard általi harcok révén teljesedik ki, sokkal inkább egy belső transzformáció által, bizonyos feladatok teljesítése közben, amikből most néhány motívumot emelnék ki:
Királynő vagy?!
A mesékben nem csak a férfi hősöknek, de sokszor a nőknek is útra kell kelni. Ott kell hagyni a szülői házat, és ki kell alakítania a saját életét, amely már nem a szülői elvárásokra épül. A saját útjának a megtalálása, az önállóság elsajátítása a női mesehősök életében a saját értékességének tudatával párosul, amelyre az út során szert tesz. Ezáltal válik királynővé nem csak egy birodalom élén vagy egy férfi oldalán, hanem a saját életében is.
Királynőnek lenni nem azt jelenti, hogy uralkodom mások felett, hanem azt, hogy a saját életemben én uralkodok, vagyis tisztában vagyok a saját magam döntéseivel, felelősségével, értékeivel, ezek alapján cselekszem, és nem hagyom a saját életemet mások által eltéríteni, befolyásolni.

A királynő uralkodik önmagán, nem mások irányítják. Saját akarata szerint rendezi az életét. Nem hasonlítja magát másokhoz, önmagát adja. Királynő a saját birodalmában.”
A megkülönböztetés fontossága

A mesék fontosságot tulajdonítanak a megkülönböztetésnek. Egy nőnek meg kell tudnia különböztetni a jót a rossztól, a gyógyítót a mérgezőtől, a hasznost a haszontalantól és el kell tudni választani őket. Nem véletlenül kerül sor sok mesében a magok szétválogatására, mint például a Hamupipőke című mesében.
Amikor a mesékben a hősnők azt a feladatot kapják, hogy
magokat válogassanak szét, akkor valójában (vagy inkább többek között) arra a
belső tudásra hívják fel a figyelmünket, hogy képesek vagyunk egyfajta belső
ráérzés, „megérzés”, folytán megkülönböztetni és szétválasztani az életünket
segítő és gátló dolgokat. Ha ezt a mesékben külön „gyakoroltatják” a fiatal
lányokkal, akkor ez azt is jelenti, hogy képesek vagyunk erre a tudásra szert
tenni és egyre tudatosabban előhívni magunkból, hogy azután a saját és a
körülöttünk élők életét segítsük vele.
A női bölcsesség ereje

A mesék arról is beszélnek, hogy egy nő önmaga kíváncsiságának, türelmetlenségének az áldozata lehet, ezért fontos ezek megzabolázása, ugyanúgy, ahogy a belső bölcsességre, intuícióra való ráhagyatkozás is.
„A bölcs nő tudja, hogy mikor van itt az ideje a cselekvésnek. Ismeri a természet és az emberi lélek ritmusát. A bölcs öregasszonyt gyakran öreg anyámnak is szólítják a mesékben. Van, hogy egyenesen az ördög nagyanyja, aki szoros kapcsolatban áll az élet sötét oldalával és jól tud bánni azzal. Más mesékben, mint gyökerek bölcse ismeri a gyógynövények erejét, a természet bölcsességét. A bölcs nő az élet művészetébe avat be másokat. Érzéke van ahhoz is, hogy tisztázza és elrendezze a dolgokat.”
Mire tanít a benned élő vad nő?
Felfedezni magunkban a vad, természeti nőt, aki képes a természetre hangolódva élni, szintén létfontosságú. Nem csak azért, hogy mi nőként jól érezzük magunkat a bőrünkben, hanem azért is, hogy azt a rendszert, amiben mozgunk, legyen az család, közösség, munkahely, sokkal élhetőbbé tudjuk tenni.
A nőnek ezzel a vad oldalával akkor találkozunk a mesékben, amikor a hősnőt valamilyen okból kitaszítják az otthonából vagy menekülni kényszerül, és egy erdőben vagy egy kertben talál menedéket.
Ez a szakasz a hősnő életében egy belső érlelődési folyamatot jelöl és nem elérendő célként, csak egy közbülső állomásként szerepel a mesében. A mesék tehát arról beszélnek, hogy a vad nő archetípusát is fontos felfedezni magunkban, hogy tudjuk használni és elővenni, ha szükségünk van rá, de nem ez a nő legvégső célja, és természetes állapota.

„A vad nő szabad. Nem azt teszi, amit mások elvárnak tőle, hanem azt, amit ő maga akar, ami számára a legmegfelelőbb. Nem igazodik a társadalmi normákhoz, hanem mélyebbről, a termékenység és az elevenség iránti vágyából él. Nem pusztán eltűri azt, ami vele történik, hanem átveszi a kezdeményezést, kockáztatja az életét. …A bennünk lévő vad nő arra használja az erejét, hogy valami megváltozzon az életében.”
A fent kiemelt női archetípusok mellett sok más archetípus létezik, amely a női létet jellemzi, meghatározza. Ezt a négyet azért emeltem ki, mert a mesék is különleges figyelmet fordítanak rájuk. Ha szeretnél tovább olvasni ezekről az archetípusokról, a lenti könyvet ajánlom, nem csak keresztényeknek!
Ha szeretnél többet megtudni ezekről az archetípusokról, valamint szeretnéd ezeket magadban is felfedezni, akkor jelentkezz a július 17-én induló női mesecsoportba!
A nő ezer arca – a női erő a mesékben mesecsoport
A cikk írásához felhasznált irodalom és a dőlt betűvel szedett idézetek forrása:
Anselm Grün – Linda Jarosch (2021): Éld ami vagy! – a nő útja önmagához