Tartottam egyszer egy nőknek szóló művészetterápiás csoportot, ahol a női minőség volt a központi téma.
Az egyik alkalom során a résztvevőknek női képekből kellett kiválasztaniuk, hogy milyen nőnek látják magukat. Az egyik résztvevő, egy fiatal lány kiválasztott több képet is, amelyeken az volt a feltűnő, hogy a rajtuk szereplő nők közül egyiknek sem látszódott az arca. Vagy el volt takarva, vagy háttal állt, de nem lehetett látni egyik nő arcát sem. Úgy jött le a képek alapján, hogy aki választotta őket, nem meri megmutatni magát, nem meri vállalni az arcát.
Miután ezt visszajeleztük neki, maga is elcsodálkozott, majd elmondta, hogy igen, mindig is nehezére esett felvállalnia magát, mert kevés az önbizalma, és nehéz elhinnie, hogy szép és szerethető.
A fent említett fiatal hölgy nincs egyedül ezzel. A munkám során tapasztalom, hogy nagyon sok elakadás, lelki vagy életvezetési probléma mögött a hiányzó önbizalom, az alacsony önértékelés, a téves vagy nem reális énkép áll. Ahhoz, hogy ezeket erősítsük, kimunkáljuk, az is fontos, hogy tisztában legyünk nem csak az emberi értékeinkkel, hanem magával a női minőséggel, női értékeinkkel is.
Amikor azonban ezen gondolkozunk, először is válasszuk le magunkat a szerepeinkről, amelyek meghatároznak ugyan, de nem határozzák meg alapjaiban azt, hogy kik is vagyunk.
Játsszunk egy kicsit!
Képzeld el azt, hogy egy átlagos napon hányféle szerepben (pl. anya, munkatárs, feleség, barátnő stb.) vagy jelen a világban. Mik jutnak eszedbe? Készíts róla egy ábrát. Hányféle halmaz vagy kör született?
Most gondolj bele abba, mi maradna, ha ezek a szerepek eltűnnének az életedből (pl. a szülő halálával, a gyerekek kirepülésével, egy munkahely elvesztésével). Ebben a helyzetben hogyan gondolkozol magadról? Ki vagy te akkor? Nem is olyan könnyű választ találni erre.
Itt már kezdünk eljutni addig a kérdésig, amivel például az életük közepén járók sokszor szembesülnek: ki vagyok én a szerepeimen túl?
Ki vagyok én nőként a szerepeimen túl?
A fenti kérdés tisztázásához a következő kérdéseket érdemes feltenni magunknak. (Többek között ezeket a kérdéseket járjuk körül egyébként az önismereti női csoportokban vagy egyéni konzultációk során is, ahol kártyák, képek és mások visszajelzései segítenek megválaszolni ezeket):
- Milyen nőnek látom magam?
- Milyen kép él bennem az (ideális) nőről és mennyire tudom ezt magamban kibontakoztatni? Messze van-e a kettő egymástól? Hogyan tudom közelíteni a kettőt?
- Mikor érzem jól magam nőként, milyen helyzetben?
- Milyen sztereotípiák (pl. családban hallott mondatok, társadalmi elvárások) élnek bennem a nőiségről? Mit érzek ebből a magaménak, és mi az, ami inkább csak akadályoz az életben?
Mit nyersz vele?
Amennyiben reálisan látjuk és elfogadjuk a saját nőiségünket, az
- önbizalmat ad,
- növeli az önértékelésünket,
- megkönnyíti a döntéseinket
- határozottabbá tesz
- kevésbé tudnak kívülről meghatározni és befolyásolni,
- és határozottabban tudjuk eldönteni azt is, kit szeretnénk az életünkbe beengedni és kit nem (határhúzás).
Vagyis jobban fogjuk érezni magunkat a bőrünkben, akkor is, ha esetleg nem mindenkinek tetszünk majd.
De ha magunkat felvállaljuk, és kihozzuk ebből a legtöbbet, akkor magabiztosabbak leszünk és ez látszani fog a kisugárzásunkon is.
Ha szeretnél foglalkozni a saját nőiségeddel, vagy több önbizalmat és határozottságot vinnél az életedbe, akár párkapcsolat, akár hivatás stb. kérdésben, jelentkezz egyéni segítő beszélgetésre vagy képkártyás konzultációra.
Részletek itt találsz: https://onartkep.hu/onismeret-egyeni-konzultaciok/