Skip to content
Kezdőlap » Blog » Az élet útjának felén. Kihívások és lehetőségek az életközépben

Az élet útjának felén. Kihívások és lehetőségek az életközépben

Életközép: áldás vagy átok?

Mostanában egyre többen fordulnak hozzám olyanok, akik a 40-es éveik környékén járnak, azzal a problémával, hogy már nem mennek ugyanúgy a dolgok az életükben, ahogy korábban.

Sokan számolnak be arról, hogy üresnek érzik magukat. Mások kapcsolataik változásában ismerik fel, hogy valami nem stimmel az életükben. Vannak akik nem érzik a lelkesedést, a tüzet semmiben. Nem találják az értelmét annak, amit csinálnak vagy egyszerűen csak keresik a helyüket, mert mintha egyszerre minden értelmét vesztette volna az életükben.

Az alábbi kérdések, tapasztalatok talán ismerősek lehetnek neked is, ha életed közepét taposod:

  • Úgy érzed, hogy nem a saját életedet éled
  • Ami korábban örömmel töltött el, már nem lelkesít annyira, de még nem látod, hogy mi az, amit helyette szívesen csinálnál
  • Lassan kirepülnek a gyerekeid és nem tudod mit is kezdj most magaddal? 
  • Úgy érzed fogy az időd, de még a párodat sem találtad meg?
  • Azt érzed, hogy elfolynak a napok, de még nem valósítottad meg azt, amire fiatalon vágytál
  • Kevesebb a türelmed ahhoz, hogy „csak” végighallgass másokat
  • Megváltoznak a kapcsolataid, a kapcsolati köröd, vagy már te érzed magad máshogy bennük
  • Felmerül benned, hogy hol vagy Te az egészben, mi a célja az életednek
  • Mindezek miatt magányosnak érzed magad, sokszor szorongsz a jövőn

Fontos: Ha te is tapasztalod ezeket, ne keseredj el! Valószínűleg elérkeztél egy olyan szakaszhoz az életedben, ami nagy változásokat, nehézségeket, de egyben új lehetőségeket is tartogat számodra: az életközéphez. Rajtad is múlik, mit kezdesz vele, és melyik irányba billen el majd a mérleg.

Na de miért is történik mindez?

Életünk első felének a feladata, hogy beilleszkedjünk a társadalomba, munkába álljunk, családot alapítsunk. Ez sokszor azzal jár, hogy alkalmazkodnunk kell: döntéseinket nem mindig a belső hangunkra hallgatva hozzuk meg, függünk a családunktól, környezetünktől, neveltetésünktől.

Életünk fordulóján azonban új lehetőséget kapunk arra, hogy most mi döntsünk: mit kezdünk az életünkkel: folytatjuk, amit eddig, vagy mélyebbre nézünk és felkutatjuk, mire hív a saját lelkünk? Azt csinálom, ami a valódi hivatásom, amiben kiteljesedhetek és önazonos lehetek?

Erre a kérdésre általában a saját bensőnk figyelmeztet. Az élet közepén ugyanis jelentkezik egy olyan erő, amelyben a saját lelkünk akar egyre jobban megnyilvánulni, és feszíteni kezdi azt a biztonságos életet, amit felépítettünk. Ez a két egymásnak ellentmondó erő: az eddigi biztonságos életünk és a bennünk megszólaló bensőnk (amelyet Jung Selbst-nek, vagyis mély-magnak nevez, ő ezt tartja valódi önmagunknak) küzd bennünk egymással.  Ez feszítő és kényelmetlen érzés, szorongással jár, ugyanakkor arra sarkall, hogy ne elégedjünk meg azzal, ami van, hanem lépjünk: nézzük meg, miben is kellene változtatnunk.

Az élet közepének kérdései

Manapság nagyon divatos a szabadságról, a szabad döntésekről, önkiteljesítésről beszélni. Szabad döntéseket azonban csak akkor tudunk hozni, ha önazonos életet élünk. Ehhez fontos ismerni önmagunkat, és egyre jobban tudatosítani cselekedeteink és vágyaink valódi motivációit. Ha ezt nem tesszük meg, feldolgozatlan sebeink, tudattalan motivációink fognak irányítani minket, ami nem hoz valódi elégedettséget az életünkben.

Ezért is fontos, hogy megtaláljuk a saját válaszainkat a következő kérdésekre:

  • Ki vagyok én most?
  • Hol tartok az életemben?
  • Mit értem el eddig? Hol akadtam el?
  • Hogyan tudok továbbmenni? Lehetnek-e még új céljaim?
  • Hogyan érjem el őket?
  • Milyen új eszközök állnak rendelkezésemre?
  • Hogyan tudom máshogy csinálni?

Veszteségből lehetőség?

Fontos, hogy erre az időszakra ne csak veszteségként, hanem lehetőségként is tekintsünk. Még sok minden állhat előttünk!  Természetesen lehetnek olyan vágyaink, amelyeket már nem fogunk tudni megvalósítani, vagy nem úgy ahogy gondoltuk. El kell gyászolni lehetőségeket, vágyakat, amik már nem fognak megvalósulni. De újra fogalmazhatunk célokat, a mai önmagunknak, lehetőségeinknek megfelelően, amik már a saját valódi hivatásunkba illeszkednek. Itt az idő, hogy meg is valósítsuk őket!

Mik segíthetnek abban, hogy a saját lelkünk jelzéseit megértsük?

Az életközép mindenképpen küzdelmes időszak, mert önmagunk újrafelfedezéséről, újra fogalmazásáról is szól. Mintha próbára kellene tennünk magunkat, mint fiatal korunkban, csak most már érett fejjel, kevésbé a környezet és a társadalom által támogatva, sokkal inkább belső iránytűnket használva, amihez új képességek elsajátítása is szükséges. Itt már nem segít minket a látható világ, itt már egy láthatatlan világba kell bemerészkedünk, amelyben az eddig elsajátított eszközeink már nem segítenek minket. Új, belső eszközökre, iránymutatásra van szükségünk.

  • Ilyen útmutatók lehetnek például az álmaink, mert általuk a saját lelkünk szól hozzánk. Érdemes tudatosabban figyelni az álmainkra és elgondolkozni rajtuk: miről szól ez az álom most nekem? Hogyan tudom az életemhez kapcsolni? Milyen érzések jelennek meg bennem?
  • Életünk újra gondolása, a korábbi sérelmek, sebek megdolgozása, elengedése, tudatosítása. Ezekhez érdemes segítséget kérni, de mi magunk is figyelhetünk tudatosabban azokra a helyzetekre, ahol valamilyen erős érzés jelenik meg bennünk. Fontos elgondolkodni, mi ez az érzés és minek szól valójában? Mire hívja fel a figyelmemet? Mire emlékeztet? 
  • Tudatosan figyelni önmagunkra: érzéseinkre, mit miért teszek? Hogyan szeretném máshogy?
  • Meditáció, ima, csend, ezek megkönnyítik a befelé, önmagunkra figyelést is.
  • Új célok keresése, megfogalmazása. Mi lenne az, amit most szívesen elkezdenék? Mi az a tevékenység, ami most hív? Miben lelem örömömet?
  • Érdemes elgondolkodni azon, mik azok a tevékenységek, ragaszkodások, esetleg személyek, akik már nem szolgálják a mostani életemet, hanem inkább visszahúznak, rombolják azt.

Ha szeretnél segítséget ezen az úton, akkor keress bátran személyes segítő beszélgetésre vagy jelentkezz a szeptember végén induló önismereti művészetterápiás csoportba, ahol a fenti témákat járjuk körül.

Részleteket a csoportról itt találsz:

Életút 2.0 – önismereti művészetterápiás csoport

A cikk írásához felhasznált irodalom:

James Hollis (2023): Az élet második fele – Út a kiteljesedés felé

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük