Amikor nem célokat tervezünk – hanem életet: a kreatív évtervező műhely tanulságai
„Szeretném, ha végre változna valami.”
„Jó lenne máshogy csinálni.”
„Szeretnék fókuszt találni erre az évre.”
„Érdekel az önismeret és a kreativitás.”
Ezekkel a mondatokkal érkeztek hozzám idén sokan a kreatív évtervező műhelybe. Mindegyik mögött ott volt a vágy: vágy a tisztábban látásra, a megújulásra, az önmagukhoz való visszatalálásra.
Számomra fontos, hogy a tervezés ne csak fejben történjen. Hiszem, hogy akkor születnek igazán hiteles irányok, amikor bevonjuk a belső, sokszor tudattalan részeinket is. Ez az a tér, ahol a valódi vágyaink, elakadásaink és kérdéseink meg tudnak mutatkozni – nem szűrve elvárásokon és megszokásokon keresztül.
Ezért dolgoztunk művészetterápiás gyakorlatokkal és asszociációs kártyákkal. Olyan eszközökkel, amelyek nem kész válaszokat adnak, hanem elindítanak egy belső párbeszédet. Néha ez a komfortzónán kívülre vezetett, néha meglepő felismeréseket hozott – de minden esetben közelebb vitt ahhoz, ami igazán számít.
Vágyaktól a célokig
Az évtervező jellegzetessége az volt, hogy nem rögtön célokat kezdtünk gyártani. Előbb megálltunk egy sokkal szokatlanabb kérdésnél:
Mire vágyom valójában? Mire vágyom akkor, ha szabadon engedem a fantáziámat, és most nem figyelek még arra sem, hogy az a vágy mennyire reális?
Megengedni magunknak a vágyakozást nem is olyan egyszerű, mint elsőre hangzik. A legtöbbünk életében a „kell”-ek listája hosszú: kötelezettségek, elvárások, megfelelés, praktikum. A vágyaink sokszor háttérbe szorulnak – vagy meg sem kérdezzük magunktól, hogy mik lennének azok.
A csoportban kiderült: volt, aki még soha nem írta össze a saját vágyait. A teendőket igen. A kötelességeket igen. A vágyakat nem. Most viszont engedélyt kapott rá – és élvezte.
Engedélyt arra, hogy saját magára is időt szánjon. Olyan dolgokra, amelyek látszólag „feleslegesek”, mégis mélyen éltetők.
Mert a mélyről jövő vágyaink nem a felszínes szükségletekből születnek: nem a megfelelésből, nem a társadalmi elvárásokból, nem a megszokásból. Ezek olyan belső iránytűk, amelyek hosszú távon a valódi hivatásunk, az elégedettség és az értelmes élet felé vezetnek.
Amikor a vágy elkezd formát ölteni
A tervezés következő lépése az, hogy a vágyainkat közelebbről is megvizsgáljuk: mit jelentenek számunkra valójában, és hogyan válhatnak kézzelfogható iránnyá.
A „Szeretnék egészségesebben élni” – mondat önmagában igaz lehet – de még nem elég ahhoz, hogy lépéseket is tegyünk ebbe az irányba.
A kérdés ilyenkor az:
- Mennyire fontos ez nekem most?
- Ott van-e az első helyek egyikén az életemben?
- Tudom-e konkrétan, mit jelent számomra az „egészségesebb élet”?
- Milyen apró, megfogható lépésekből állna?
- Reális ez a jelenlegi életemben?
- Tudok-e hozzá időpontot rendelni?
Amíg egy vágy homályos, addig könnyű halogatni. Amikor viszont konkréttá válik – például: „Március 1-től hetente egyszer úszni járok” –, akkor már kapaszkodót ad a motivációnknak, a döntéseinknek.
Egy fontos felismerés is született: nem minden vágy érett még arra, hogy egy éven belül céllá váljon. Vannak vágyak, amelyek még formálódnak, érlelődnek, vagy jelenleg nem illeszthetők bele az életünk realitásába. Ez nem kudarc – hanem bölcs önismeret.
Az évtervezés nem teljesítmény – hanem kapcsolódás önmagunkhoz
A kreatív évtervező alkalom egyik legnagyobb tanulsága az volt, hogy a tervezés nem elsősorban hatékonyságról szól. Nem pipákról, nem listákról, nem megfelelésről.
Inkább kapcsolódásról: önmagunkhoz, a vágyainkhoz, az éppen aktuális életszakaszunkhoz.
Amikor innen indulunk, az év nem egy újabb teljesítményprojekt lesz – hanem egy belső iránytű mentén formálódó út.
Ez a fajta belső tervezés nem csak csoportban működik. Egyéni folyamatban is lehetőséged van arra, hogy ránézz arra, mi hív most az életedben, és hogyan tudsz ehhez igazodva lépéseket tenni – a saját ritmusodban, megtartó figyelem mellett.
Ha úgy érzed, most jött el az ideje ennek a belső munkának, szeretettel kísérlek ezen az úton.