A napokban elhunyt pszichológust, Csíkszentmihályi Mihályt elsősorban a Flow szerzőjeként és kutatójaként ismerjük, pedig a nem kevésbé izgalmas, kreativitásról írt könyvét is érdemes olvasmányaink közé venni. A neves pszichológus ebben a könyvében, amelynek alcíme a FLOW ÉS A FELFEDEZÉS, avagy a találékonyság pszichológiája, a nagy sikert aratott flow témáját boncolgatja tovább. Kreatív emberekkel készített interjúk szolgáltak a kötet alapjául, amelyhez a tudomány és a művészetek különböző területeiről gyűjtött interjúalanyokat.
De hogy miért izgalmas ez a könyv nekünk, hétköznapi embereknek? Mert azon kívül, hogy segít jobban megérteni, mit is jelent a kreatív folyamat, hogyan működik és miért fontos az életben, gyakorlati tanácsokat is ad arra nézve, mi mit tehetünk saját kreativitásunk felélesztéséért, kimunkálásáért. Ez pedig nagyban hozzájárul lelki egészségünkhöz, jóllétünkhöz.
„Egyesek szerint a kreativitás tanulmányozása úri passzió, amely csak arra jó, hogy ne kelljen szembenézni a valódi problémákkal, és valójában minden energiánkat a túlnépesedés, a szegénység vagy a szellemi fogyatékosság elleni küzdelemre kellene fordítanunk. E nézet szerint a kreativitás iránti érdeklődés szükségtelen luxus. Ám ez egy kissé rövidlátó hozzáállás. Először is, épkézláb megoldások a szegénységre vagy a túlnépesedésre nem fognak maguktól, mintegy varázsütésre felbukkanni. Problémákat akkor lehet megoldani, ha sok figyelmet fordítunk rájuk, és kreatív módon próbálkozunk. Másodszor pedig, a jó élethez nem elég kidobni a rosszat. Ha nincsenek egyértelmű céljaink, akkor értelme sincs az egésznek. A kreativitás az egyik lehetséges megoldás, hiszen az élet szinte legizgalmasabb modelljét kínálja.” (Csíkszentmihályi Mihály: Kreativitás. A FLOW ÉS A FELFEDEZÉS avagy a találékonyság pszichológiája. Akadémiai kiadó,2008. 21.old.)
Mi is a kreativitás?
A könyv elején a szerző először a kreativitás fogalmát tisztázza. A hétköznapi életben ugyanis sokféleképpen értjük a kreativitást. A szerző szerint vannak egyénileg kreatív személyek, akik kreatívan élnek és vannak fenntartás nélkül kreatívak, akik a kultúrát valamilyen szempontból megváltoztatják. Ezt a nagy K-val írandó Kreativitást elemzi aztán a szerző a könyv további részében.
A kreativitást egy rendszeren belül lehet csak értelmezni, amelyben nem elég az egyéni kreativitás, egy egész sor dolognak kell még illeszkedni, összeérnie. Az egyéni tehetség, az adott korszellem és társadalmi működések, illetve a megfelelő kapcsolatok, származás, mindnek összhangban kell lennie ahhoz, hogy egy olyan kreatív munka szülessen, amely az egész emberiségre kihatással van.
Mi jellemzi a Kreatív személyeket?
Mindezek alapján a szerző arra a következtetésre jutott, hogy a kreatív személyiség létrejöttéhez a következő adottságok döntő jelentőséggel bírnak:
- a saját genetikai tartományunk, mindaz, amit a génjeinkben hordozunk,
- legyen egyfajta erőteljes érdeklődés, kíváncsiság az adott tartomány iránt, amelybe teljesen beledolgozzuk magunkat, de amire képesek vagyunk adott esetben kívülről is rálátni,
- szakértő személyekhez legyen valamilyen kapcsolatunk, ismeretségünk.
A kreatív személyeket ugyanakkor jellemzi egyfajta komplexitás is, vagyis
olyan érett személyiségek, akik képesek a személyiségük különböző oldalainak a fejlesztésére, azaz a látszólag egymásnak ellentmondó tulajdonságokat a megfelelő időben alkalmazni.
A hosszú órákon át tartó feszült figyelemmel járó munkát ugyanúgy viseli, mint ahogy képes lazítani is, ha kell.
A játékosság és a fegyelem, a kitartás, az állhatatosság ugyanúgy ott van, ahogy az önbizalom, a kíváncsiság, a gyermeki naivitás és az okosság, a fantázia világában való elmerülés csakúgy, mint az objektív szemlélet, a földhözragadtság.
A versengés és az együttműködés, mindkettő fontos része a kreatív emberek életének, és meg is kell tanulniuk használni mindkettőt.
A kreatív egyének életútját vizsgálva arra következtetésre jutott, hogy bár a gyermek és ifjúkoruk, családi helyzetük, életútjuk különböző, bizonyos hasonlóságokat mégis fel lehet fedezni bennük.
A legszembetűnőbb ilyen, hogy ezeknek az embereknek a karrier és a munka egész mást jelent, mint a hétköznapi embereknek. Az ő életútjukban nincs előre kijelölt karrierút, munkájukat ők találják fel.
Sok esetben, mint például Freud, Edison vagy Röntgen esetében ők maguk lesznek tartományuk első szakemberei. Pályájukat nem választják, hanem létrehozzák, vagy művészek esetében valami egészen új kifejezésmóddal rukkolnak elő. Saját pályájukhoz hozzátartozik a befogadó közeg megteremtése is. A legtöbb művész, tudós, feltaláló arról vall, hogy számukra a munka nem számított igazán munkának, hiszen ez számukra a Flow élményt is jelentette, amellett hogy sok szempontból rengeteg energiába került. Munkájukat soha nem a pénz vagy más érdek vezette, mert az a kreativitás halálát jelentette volna.
Kíváncsiságuk az életkor előre haladtával sem lankad, az öregedéshez való hozzáállásuk sokkal pozitívabb, mint ahogy azt más esetekben várnánk, hiszen nem fogynak ki a célokból, és lelkesedésük sem hagy alább a későbbi életkorokban.
Ahhoz hogy az alkotás igazi flow élményt hozzon, tiszta célok kellenek, visszajelzések, a követelmény és a felkészültség egyensúlyban kell hogy legyen. A tudat és a tevékenység ilyenkor egybeolvad, a tudatból kizáródnak a zavaró tényezők, a félelem a kudarctól megszűnik, eltűnik az én tudat, az időérzék torzul, a tevékenység önmagában céllá minősül.
Hogyan tehetjük az életünket mi is kreatívvá?
Ahhoz, hogy ezeket az áramlás (Flow) élményeket a hétköznapi ember is minél többször átélje, a szerző a kötet végén összefoglalja mindazt, amit az előzőekben elemzett személyek életútjából levont és néhány pontban leírja, hogyan tehetjük mi is kreatívvá az életünket.
Ennek első lépése, hogy találjuk meg azokat a dolgokat, problémákat, amik megmozgatnak, amik felkeltik az érdeklődésünket.
Nevezzük meg ezeket és járjuk körül, vizsgáljuk meg minden nézőpontból. Fontos a kiváncsiság és az érdeklődés: bizonyos dolgokat, akár csak a gyerekek, önmagukért figyeljünk meg.
Hogyan lehet a kiváncsiságot felkelteni? Például azáltal, hogy figyelünk arra, mi az, ami az adott napon meglep minket, és mi hogyan lepünk meg másokat. Jegyezzük fel ezeket, kezdjünk el tudatosan figyelni rájuk. Ha valami elkezd minket érdekelni, menjünk utána, kezdjünk el foglalkozni vele. Fontos, hogy az ötleteinket ne vessük el rögtön, hanem először csak gyűjtsünk minél többet, minél különbözőbbet.
Az ötletek lehetnek a valóságtól elrugaszkodottak is, valószerűtlenek. Ha elég kitartóak vagyunk rá fogunk találni azokra a területekre, amelyek mozgatnak minket, amelyek igazán a mieink lehetnek. Aztán mélyedjünk el bennük annyira, hogy tudjunk bennük jól működni.
Tűzzünk ki célokat. Foglalkozzunk azzal egyre többet, amiben jók vagyunk, amit szeretünk csinálni, és egyre kevesebbet azzal, ami nem okoz örömöt.
Dolgozzuk ki azt is magunkban, ami hiányzik belőlünk, ezáltal egy egészen új világ bontakozhat ki számunkra (például egy extrovertált személy megtanulja introvertáltként is megélni a világot, befelé figyelni stb.)
Hagyni kell, hogy gondolataink elkalandozzanak, szabadon áramoljanak, ugyanakkor fontos fókuszálni is, és megtanulni kritikusan is szemlélni minden új dolgot, amivel találkozunk. Ha egy adott feladatot el kell végeznünk, ne csak az értelmünkkel próbáljuk megragadni, hanem zsigeri szinten is, érzelmileg. Tegyük fel magunknak a kérdést: „Mi az ami, ami igazán fontos? Mi az ami tetszik benne? Mi az, amitől félünk?”
Ha mindezt megtanuljuk, egyéni életünk gazdagodhat általa, sokkal kreatívabb életet élhetünk. Mindez igaz akkor is, ha a nagy K-val írt kreativitást soha nem érjük el, és nem teszünk hozzá magasabb szinten az emberiség életéhez, hiszen az áramlás élménye ott lesz az életünkben, ezáltal pedig gazdagíthatjuk a saját és a körülöttünk lévők életét.