Neked is problémát okoz, hogyan kezeld az érzelmeidet?
Sokszor érzed utólag, hogy máshogy kellett volna reagálni egy-egy helyzetben?
Esetleg félsz attól, hogy kimutasd az érzéseidet, nehogy megbánts velük másokat?
Vagy nehezen találod a szavakat arra, hogy mit érzel egy adott szituációban?
Emlékszem, annak idején nekem is nehézséget okozott, ha az érzelmeimet kellett beazonosítanom. Önismereti csoportokban vagy egyéni terápiában sokszor kérdeztek rá arra, hogy milyen érzés van most bennünk, amire nem volt mindig könnyű választ adni. Felmerült bennem, de miért kell ezzel bajlódni, amikor sokkal fontosabb lenne arra a problémára koncentrálni, amiért ott vagyunk?
Miért kell annyit foglalkozni érzéseink megnevezésével?
Idővel azonban rájöttem, hogy az egyik nincs meg a másik nélkül: a probléma, ami foglalkoztat és az, hogy én hogyan vagyok, összefüggésben van.
Érzelmek kezelése és azonosítása. Mire jó ez nekem?
Manapság egyre több, könyv, cikk, tanulmány foglalkozik az érzelmek kezelésével, az érzelmi intelligenciával. Jálics Ferenc, aki jezsuita szerzetesként sok embert kísért a lelki útján, és akinek lelkigyakorlatos könyvei ismertek keresztény körökben, arra mutatott rá, hogy milyen összefüggés van az életben való elakadás, a döntések és az érzelmi intelligencia között. Egyik könyvében így ír erről:
„Akiben tudatosul egy probléma érzelmi oldala, az maga is meg tudja azt oldani. Azért jönnek problémákkal az emberek, mert nincsenek tisztában érzelmeikkel. Törik a fejüket a helyzeten, de érzelmeiket nem tudatosítják, és ezért a helyzet megítélésébe sem vonják be. Így viszont nem tudnak eljutni a helyes döntéshez.”
Tehát ahhoz, hogy helyes döntést tudjunk hozni, fontos, hogy tisztában legyünk az érzelmeinkkel.
Jálics atya három csoportba sorolja azokat az embereket, akik segítséget kértek tőle valamilyen lelki, életviteli problémával kapcsolatban:
- Az első csoportba azok tartoznak, akik könnyen hozzáférnek érzelmeikhez. Ők azok, akik ahogy kimondják a segítőnek a problémáikat, kevés tükrözés és odafigyelés mellett saját maguk jönnek rá a megoldásra, akár már az alkalom végére.
- A második csoportba azok tartoznak, akik kevésbé férnek hozzá az érzelmeikhez. Nekik sokkal több visszatükrözésre van szükségük ahhoz, hogy ezeket azonosítani tudják, de amennyiben hallják ezeket, be tudják azonosítani. Ebben az esetben is viszonylag hamar megoldódhatnak a problémák, vagy legalábbis közelebb kerülnek a megoldáshoz, ami miatt megnyugszanak, felszabadulnak.
- A harmadik csoportba azok tartoznak, akik nagyon „fejben élnek”, és mindent racionálisan, gondolkodással próbálnak megoldani. Náluk az érzelmeik felismerése nagyon gátolt, ezért több alkalom sem biztos, hogy segít, egy hosszabb folyamat hozhat csak eredményt.
Mit tehetsz, ha neked is gondjaid vannak az érzelmeid tudatosításával?
A fentiek alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy egy probléma megoldásával sokkal könnyebben birkóznak meg azok, akik hozzáférnek érzéseikhez és felismerik őket.
De hogyan érhetem ezt el, hogyan tudom megtanulni tudatosítani és megnevezni az érzéseimet?
Az érzelmek felismerését jobb esetben szüleinktől tanuljuk meg gyermekkorunkban úgy, hogy a szülők hitelesen tükrözik vissza az érzéseinket. Ha ez esetleg nem, vagy csak korlátozottan történt meg, akkor felnőttkorban kell ezt megtanulnunk. Ennek egyik módja lehet az, hogy egy hiteles segítő kapcsolatban a segítő visszatükrözi, ezáltal segít nekünk hozzáférni az érzelmeinkhez, segít megnevezni őket.
Érzéseink megismerése és tudatosítása önismeretünket is növeli, ami szintén fontos a jó döntések meghozatalához és az önazonos élethez. Ez fordítva is igaz, ha sokat foglalkozunk önismerettel, idővel mi magunk is egyre inkább fel fogjuk tudni ismerni, egyre jobban hozzá tudunk férni a saját érzéseinkhez.
A jó döntések meghozatalában ugyanis nem csak az érzelmeink segíthetnek, de a reális önismeret is. Ha ismerem az erősségeimet, vagy akár a gyengeségeimet, tudni fogom, mikor milyen helyzet mit válthat ki belőlem. Ezért adott esetben el tudom dönteni, hogy mi az a szituáció, amit vállalni tudok, és mi az, amit nem.
Érzelmek kezelése : hogyan kezdjem?
Érzelmeink szabályozásához tehát tudatos gyakorlásra és megfelelő önismeretre van szükségünk. Az, hogy ezt a gyakorlatban hogyan tudjuk megvalósítani, arról egy következő cikkben bővebben írok majd. Most csak pár gondolatot osztok meg arról, hogyan érdemes mindezt elkezdeni.
Első lépésként fontos, hogy megismerd, hogyan működsz. Fontos, hogy be tudd azonosítani azokat az érzelmeket, amik megjelennek benned. Először legalább az alapérzelmeinkre érdemes odafigyelni: Mi van bennem most: öröm, szomorúság esetleg félelem? Vagy dühös vagyok, esetleg undorodom valamitől vagy meglepett valami? Miért is érzem én ezt most? Mi váltotta ezt ki belőlem? Milyen érzések jelennek meg bennem ebben és ebben a szituációban?
Figyeld meg magad, hogyan, milyen érzésekkel vagy jelen egy adott helyzetben, ami valami miatt felzaklat, érzelmileg felkavar, esetleg valami miatt zavar téged.
Fontos, hogy bármilyen érzés jelenik meg benned, ne nyomd el azt. Az érzéseket nem elnyomni kell, akkor sem, ha azokat mi magunk negatívnak ítéljük meg. Mert az érzések vannak, önmagukban nem rosszak és nem is jók. Vannak, ezért van létjogosultságuk is. Az azonban nem mindegy, hogyan kezeljük őket.
Egy kliensem mondta egyszer, hogy azért szeretné elnyomni a dühöt és a haragot magában, mert azok nem helyénvaló érzelmek, hiszen megbánthat vele másokat. Ezért a saját dühének nem mer helyet adni, inkább igyekszik elfojtani azt.
Mi lehet ennek a következménye hosszú távon? Az elfojtott érzelem benne ragad, ami miatt egyrészt nem érzi jól magát a bőrében, másrészt a sorozatosan elfojtott érzelmek felgyülemlenek, és egy adott ponton, egy adott szituációban kirobbanhatnak. Úgyis fogalmazhatnánk, hogy ha nem foglalkozunk velük, az érzelmek vagy minket betegítenek meg, vagy mi betegítünk meg velük másokat.
Itt nem arra akarok utalni, hogy minden körülmények között fejezzük ki, például a haragot, ami bennünk van. De megfigyelhetjük, mikor, milyen szituációban jelenik meg. Ne ítéljük meg rögtön, hanem, amikor már kicsit lenyugodtunk, próbáljunk meg befelé figyelni: Miért jelent meg ez az érzés most bennem? Milyen szituáció váltotta ki? Mire akarja felhívni a figyelmemet önmagammal kapcsolatban? Mit nem veszek észre? Mit kellett volna esetleg másképp csinálnom?
Jól szabályozni csak ezután fogjuk tudni megtanulni, de az már egy második lépés lesz.
Saját eszközeim a segítő kapcsolatokban és a csoportalkalmak során
Csoportjaimban és a segítő kapcsolatokban sokszor használok képkártyákat, asszociációs kártyákat, mert az a tapasztalatom, hogy a képek könnyebben elvezetnek a nehezebben hozzáférhető érzéseinkhez, és segítenek azok beazonosításában, kifejezésében.
Egy másik jó módszer az érzelmeink kezelésére, detektálására, a művészetterápia. A művészetterápiás foglalkozások során az alkotások előtt és alatt hallható vers és zene érzelmeket mozgatnak meg bennünk, sokszor nagyon mélyre eltemetett érzelmeket is, amelyekhez a tudatunk nem fér hozzá. Ilyenkor a megjelenő érzelem az alkotásban jelenik meg, ahonnan a közös megbeszélések segítenek tudatosítani, a tudatba emelni a megjelenő érzést (persze csak akkor, ha az alkotó tart ott, hogy tud szembesülni az adott tartalommal). A legjobb eszköz erre az akvarell, ahol a vízzel dolgozunk, ami az érzelmek és tudattalan szimbóluma is egyben.
Ha szeretnéd, hogy neked is segítsek érzelmeid felismerésében és az önismeretben, foglalj időpontot nálam személyes konzultációra, vagy gyere el a nyári művészetterápiás csoportba, ahol ezúttal az érzelmeink lesznek a középpontban:
Részleteket itt találsz:
https://onartkep.hu/mentalhigienes-segito-beszelgetes/
https://onartkep.hu/erzelmek-fogsagaban-nyari-muveszetterapias-csoport/
A cikk írásához felhasznált irodalom:
Jálics Ferenc SJ (2013): Lelkivezetés az evangéliumban. Budapest: L’Harmattan kiadó.