Hogyan kapcsolódik össze a farkasok élete a nők életével? És mi köze mindennek a mesékhez?
A pszichológus és mesemondó, C. P. Estes könyve, a „Farkasokkal futó asszonyok” igazi ínyencség azoknak, akik szeretnék új utakra helyezni életüket és szeretik a meséket.
Az írónő, aki a világ számos országából gyűjtötte a női lét különböző élethelyzeteire, nehézségeire választ adó történeteket, elemzi is azokat, miközben az olvasó azt érzi, hogy ő maga is ott ül a tűz körül más nőkkel együtt, hallgatja a meséket és egy különleges női beavatáson vesz részt.
Ezek a mesék nem tündérmesék, mint ahogy az élet sem hozza azokat a romantikus fordulatokat, amiket kislánykori álmodozásaink alapján elképzelünk. Kékszakáll házában sötét titkokat rejt a vérző kulcs, egy árva lányt a mostohája Baba Jaga, a boszorkány házába küld, hogy tüzet hozzon onnan, egy másik mesében a csábító piros cipők vad táncba viszik a hősnőt, aki ettől csak úgy tud megszabadulni, ha levágják a lábait…
„Ha nem veszed észre az élet figyelmeztető célzásait, az élet telibe talál.” – írja Jung.
Valahogy erről szólnak ezek a mesék is. Figyelmeztetnek, milyen élet vár ránk, ha nem vesszük észre saját belső késztetéseinket, vagy ha asztal alá söpörjük belső igazi mély vágyainkat.
A mai kultúra nem kedvez annak, hogy a nők használják azt az ősi tudást, erőt, energiát, amely minden nőben benne van. Sokszor nem merünk megérzéseink, ösztöneink szerint élni, vagy nem tudjuk, használni azokat, mert nem tanultuk meg. A könyv ismert vagy kevésbé ismert szereplői olyan helyzetbe kerülnek, ahonnan csak a saját belső útjukat, erejüket, tudásukat használva tudnak kikerülni.
A könyvben szereplő mesék brutalitása néha elevenbe vág, hiszen rólunk szól. De egyben lehetőség is arra, hogy segítsen nekünk felébredni, megvilágosodni, változtatni. Megélni, amire vágyunk, anélkül, hogy lebeszélnénk magunkat róla. Merni vállalni a megbocsátás kockázatát, ha az az, ami előre visz minket. Merni felvállalni a saját kézzel készített cipőnket. Merni kiállni a saját életünkért.