Melyik utat válasszam? Elinduljak vagy ne? – merül fel a probléma sokszor a mesékben, akárcsak néha a saját életünkben. Van úgy, hogy útelágazásokhoz érünk, és nem tudjuk, merre induljunk el. Az útkereszteződések, a sűrű sötét erdők, a kutak mélye ismeretlen területeket rejtenek, ahova a mesehősök is legtöbbször csak kényszer hatására merészkednek.
Miért?
Mert félnek az ismeretlentől, vagy mert nem látják merre lenne jó menni. Esetleg nincs elég információ a birtokukban a döntéshez. Sokszor mi is csak az alapján választunk, hogy mi az, ami ott van előttünk, amit a világ felkínál, és eszünkbe se jut, hogy esetleg egy másik utat válasszunk, amit a szívünk súgna, de esetleg nehezebb megtalálni.
Clarissa P. Estes, pszichológus és mesemondó, aki nőknek szánt mesékről írott könyvében sok olyan dologra hívja fel a figyelmet, amely a mai világban a nők lelkét fenyegetheti, többek között ezt a kérdést teszi fel nekünk: Valódi álmaink alapján élünk-e, vagy csak a „svédasztalról” választunk?
Nem mindegy ugyanis, hogy a külvilág által erősen ránk tukmált, reklámokban is mutogatott, trendinek nevezett dolgok, vagy valódi, mély vágyaink vezetnek minket. A mély vágyaknál nem kell különösebben nagy dolgokra gondolni, ezek legtöbbször egybeesnek azzal, amit kiskorunkban nagyon szerettünk csinálni, ami a legjobban lekötött minket, bele tudtunk felejtkezni.
Nem mindegy tehát, hogy egy külső ingerre reagálunk, amely hív minket, vagy egy belső hangra, amely a lelkünkből szól. Az előbbi csak ideig-óráig nyújt jóérzést, az utóbbi beteljesülése elégedettséggel, valódi mély jóléttel tölt el. Talán ezután többet kell kutakodni, és ez hosszabb ideig is eltarthat. De a valódi boldogságot hozza.
A neves svájci pszichológusnő, Verena Kast szerint a mai ember óriási szabadsággal rendelkezik, és lehetősége van arra, hogy a „saját életét” élje. Ez azt jelenti, hogy a ma embere a saját belső igényei és értékei mentén, a társadalmi lehetőségek és a környezeti lehetőségek adta keretek között lehetőséget kapott arra, hogy a saját döntései mentén, és ne előre meghatározott, kijelölt szerepek, elvárások mentén rendezze életét. Ez azonban óriási felelősséggel is jár, hiszen állandóan változó világunkban döntéseink súlya teljes egészében a mi vállunkat nyomja, ráadásul sokszor nincs teljes rálátásunk egy adott dologra.
Mit tehetünk akkor, ha új útra akarunk lépni, ha döntés előtt állunk, vagy ha már nem elégít ki addigi életünk? Érdemes ilyenkor egy kicsit megállni és újra gondolni az életünket. Jó alkalom lehet ez arra, hogy bizonyos dolgokat, régi módszereket, amelyek már nem segítenek, elengedjünk, és új célokat fogalmazzunk meg.
Szeretnéd jobban ismerni magad ahhoz, hogy dönteni tudjál?
Az a tapasztalatom, hogy minél inkább ismerjük önmagunkat, annál jobban merjük kezünkbe venni saját életünk gyeplőjét és annál jobban merünk és tudunk dönteni, választani és beleállni a döntésünkbe.
Én magam ebben az útkeresésben, útjárásban szeretnék segíteni Neked, írásokkal és önismereti témákkal, csoportokkal, hogy jobban bele láss abba a rejtett világba, amely ott rejtőzik Benned.
Ezek az írások csak piciny útjelzők az út mellett. Sok-sok magamon átszűrt gondolat, érzés eredménye, megrágva, megszínesítve, tömören megfogalmazva. Sokakat érintő vagy esetleg kevésbé tárgyalt témák, amelyek érintik mindazt, ami egy művészetterápiás csoportban felmerülhet, ami az emberi mivoltunkat érinti, vagy abból fakad. Remélem, hogy tudnak új szempontokkal is szolgálni saját utadhoz.
Velem tartasz?
Források:
C.P.Estes: Farkasokkal futó asszonyok. Beavatás a nőiség őseredetének titkaiba. Édesvíz kiadó. 2004.
Verena Kast: Krízis és remény. Cselekvés változások idején. Animula kiadó, 2012.